Góbi

Már 11 napja visszaérkeztünk Mongóliából, és mégis nehezen megy a visszaszokás az itthoni értékekhez.

Rögtön budapesti érkezésünket követően voltunk a Magyar Nemzeti Múzeumban, ahol az élménybeszámolóink és tudományos kutatásaink ismertetései után dr. Kovács Tibornak, a múzeum igazgatójának átnyújtottuk a Mongol Történeti Múzeum ajándékát, egy CD-t a mongol múzeum tudományos kutatásairól. 
Az elmúlt napokban számos TV- és rádiószereplésben volt részünk, emellett sok más interjút adtunk különböző napilapoknak és online médiumoknak is. Meghívást kaptunk a többek közt a zánkai BalaTONE nevű fesztiválra is, ahol paprikás csirkét főztünk és élménybeszámolót tartottunk a retro-érzések fesztiválozó közönségének.

Szeptemberben megyünk a Jászberényi, Bőnyi és Balatonfőkajári Általános Iskolákba, a Győri Révay Gimnáziumba és a SOTE doktori iskolájába előadásokat és élménybeszámolókat tartani. Emellett szorgalmasan próbáljuk összeszedegetni a naplójegyezeteinket, hogy hamarosan könyv formájában lássanak napvilágot, és rendszerezzük a fotóinkat/videóinkat is, hogy azok meg DVD formában jelenjenek meg. 

Végül a minap "hivatalosan" is lezártuk a Szilasfood-Lucullus Góbi expedíciót azzal, hogy az expedíciós tagokkal eljutottunk Délegyházára, a Nomád Kempingbe. Oda, ahol pont egy éve az első Góbis-csapatépítő tréningünket - konkrétan tutajépítésünket - tartottuk. Túlélő mesterünk, Laci nagyon kitett magáért, amiért hálás köszönet neki.

Hogy hova megyünk legközelebb, azt egyelőre nem árulhatjuk el, de higgyétek el - az sem lesz lesz kevésbé izgalmas. Mindenkinek köszönjük a segítséget/biztatást/napló olvasást!

A kaland ezennel véget ért. Büszkék vagyunk rá, hogy nem kevés problémával, de végigcsináltuk, és céljainkat teljesítettük!

Üdvözlettel:

A LÁTHATÓ LÉGIÓ, avagy a Szilasfood-Lucullus Góbi expedíció tagjai

Elérkezett az utolsó nap.   Tegnap teljesítettük vállalásunkat, és átadtuk a Magyar Nemzeti Múzeum által küldött ajándékot - egy CD-t, ami az 1920-as évek ben készült mongóliai fényképeket tartalmazott. Az archívum érdekessége volt, hogy a képeket a mongol katonai egészségügyi biztos készítette, aki történetesen magyar volt - Radnóti Andornak hívták. Az ajándékot a múzeum igazgatóhelyettes-asszonya és a kulturális minisztérium muzeológiai biztosa vette át.  

július 9 (st)   Rendkívül megterhelő napok vannak mögöttünk. Utunk Ulánbátor felé hosszú volt, fárasztó és kilátástalan; csak most jutottunk el oda, hogy részletesebb beszámolót készítsünk Odüsszeiánkról.  

Ulánbátor

Tegnapelőtt, az illatozó rét elhagyását követően, félúton esti táborhelyünk felé Dordzs bácsi elvált a csapattól, és egy jurtához vágtatott. Néhány perc múlva visszatért, de nem egyedül - vezetőszárán egy új ló ügetett: barna, sovány, izgága jószág - csodálkoztunk is, hogy Gábor egy ilyen hátast kap. Az öreg azonban megnyugtatott - ez még nem a várt ló. Új társunk nemrég szökött haza az Altajba: néhány hónappal ezelőtt ugyanis eladták egy gazdának, aki messzi vidékekre vitte el. Barátunk nem bírt magával, és egy szép napon elindult hazafelé. Mintegy 300 kilométert tett meg, teljesen egyedül, az aszály sújtotta Mongólia vidékein keresztül, és a napokban érkezett vissza otthonába. Ló-Lassie-nket ránk bízták, hogy tovább vigyük az időközben arrébb költözött, eredeti gazdájához.  

július 3. (st) Elmúlt két napunk a szó szoros értelmében felhőlovaglás volt: végig 3000 méter magasban, égig érő hegygerinceken vonultunk, tőlünk karnyújtásnyira vonuló felhők alatt, miközben mindvégig kedvezett az időjárás, ráadásul hasainkat is jobbnál jobb ételekkel kényeztettük. Az istenek kedveztek nekünk - talán ezért kellett megfizetnünk néhány nappal ezelőtt, a vihar megszenvedésével. 

 

Magashegyi táborunkban vagyunk, az Altaj hegységben, 2820 méteres magasságban. Felettünk Mongólia legendás, acélkék ege, amelyen hófehér cumulusok vonulnak el, sötétbarna árnyékokat vetve a kopár hegyoldalakra, amelyeken lovaink legelészik a gyér, haragoszöld füvet. Sziporkázva süt a nap - ennek ellenére alig 13 fok van.  

Éjjel eddigi utazásunk egyik legérdekesebb fejezetéhez érkeztünk el: ellátogattunk egy nomád esküvői ceremóniára, ami még keletkutatónknak, Ferinek is újdonságnak számított. A hazai tapasztalatainkból kiindulva egy igazi dínom-dánomot vizionáltunk - nagy lakodalmas helységgel, valamilyen ropogós zenét játszó helyi zenekarral, végeláthatatlan ételsorokkal, és táncoló lakodalmas népséggel. Az, amit azonban átéltünk, homlokegyenest eltért ettől a képtől.

Tegnap dél körül, mintegy négyórás utazás után érkeztünk el Dagnaltaiba, Enkhe nagyszüleihez, ahol először éreztük meg, hogy csapatunk tagjai mélyebb szövetséget kötöttek egymással, mint azt valaha gondolhattuk volna, és mi is egy kicsit ennek az országnak a részévé váltunk. Amint megérkeztünk Ölzi anyósának a jurtájához, kisfia izgatottan rohant elő. Megállt egy pillanatra az UAZ mellett, majd amikor felismerte édesapját, hangosan felbőgött, és Ölzi nyakába vetette magát. Sofőrünk és rettenthetetlen útitársunk ölébe vette fiát, majd nyugatnak kanyarodott. Mindannyiunk torkában különös gombócok képződtek a meghatottságtól.  

Könnyű reggelink után megkeressük a hotel tulajdonosát - aki moszkvai egyetemi tanulmányai miatt majdnem perfekt orosz nyelvből. Soko asszonynak hívják, aki elmondja, hogy a segítségünkre siető Enkhe egyik rokona - egy hölgy - sajnos lerobbant az autójával. Nincs mese, a magunk módján kell a további utunkat intézni. Soko asszony ebben is segít - gyors telefonok következnek, majd a megnyugtató válasz: jöjjünk vissza ebédelni, majd utána érkezik a sofőrünk, aki elrepít minket Bayanligbe.  

Majd hétórás nehéz, megerőltető utazás után érkezünk Mongólia fővárosába, ahol Enkhe édesanyja, testvére és barátaik fogadnak. Előtte azonban jön az újabb feketeleves: nincs meg a hátizsákom.

2007. június 19. (tg)   Elérkezett a nagy nap, amikor Jarabek Bencével egyetemben elindulhattunk a Góbi-sivatagba, hogy csatlakozhassunk a csapattársainkhoz. Ferihegy 2B termináljáról szálltunk fel az Aeroflot moszkvai járatával. Hátizsákjainkban magyar pálinka, kolbász és még sok magyar finomság lapult az expediciós feszerelések mellett.

Dagnaltai település környékén teltek az elmúlt napok. A csapat eljutott egy igazi mongol esküvőre, amelyről hamarosan részleteket küldenek. A csatolt kép addig is magáért beszél.

A csapat elérkezett a Góbi legnagyobb tava, a Boon Tsagan partjára. Barlangok és sziklarajzok, más sivatagi utazók és a Nagy Kiszáradt Tó a folytatásban.

tegnap délután drámai fordulatot vett utazásunk. amint lecsendesült a homokvihar, lovainkkal azonnal elindultunk Tsagan Agui felé. célunk már belátható távolságba került: két nap lóháton, és megérkezünk a kristálybarlanghoz, amelyet 700,000 évvel ezelőtt emberi őseink laktak.  

tegnap reggel a hőségre való tekintettel továbbra is hatkor keltünk. az első dolgunk volt, hogy Gáborral és Bencével felvegyük a kapcsolatot, de nem jártunk sikerrel: mindkét szám üzemen kívül volt. otthoni kommunikációs központunk, Krisztián tolmácsolt új üzenetet: a felmentősereg talált járművet Bayanligba, ahová már este jó eséllyel megérkeznek.  

Bayanlig település mellett végre találkozott a csapat Gáborral és Bencével. Az expedíció már túl van a lóháton megtett 300. kilométeren, jókedvük és egészségük töretlen. Úgy tűnik, már csak három nap és elérik Tsagaan Aguit, melyet egy világszerte számon tartott régészeti csodaként ismerhetünk.  

június 20 (st)

a sivatag elkezdte megmutatni igazi arcát: mivel az elmúlt napokban elhagytuk a magas fennsíkokat, és csak 1000 méteren tartózkodtunk, a hőmérséklet is robbanásszerű növekedésnek indult.

A csapat vezetőjének legfrissebb beszámolója

"június 18. (st) az elmúlt két nap a nélkülözésé és a csodáké volt. vasárnap reggel kilenckor tábort bontottunk, és megkezdtük a vonulást a Baian Borin kétezer méteres hágói felé. Erős szél fújt, és a köves, kopár puszta csak lépésben haladást engedett meg. Első célunk egy itatóhely felkutatása volt, hogy mielőtt a hegyek közé vonulnánk, a lovak egy kis erőre kaphassanak. Nem is kell mondanom, hogy az elhagyott téli szálláshely melletti kút kiapadt. Meg kellett kezdeni az átkelést: a vezetőink tiszta vízű hegyi forrásokról beszéltek, de egyre kevésbé volt bizakodó a hangjuk, és a kilátástalanságot csak fokozta a kopár táj, és a szanaszét heverő, hófehér kecske- és zergecsontok... 

A csapat ma esti táborhelyének koordinátái: É.SZ. 43° 57,206' K.H.102° 40,735.

Ismét egy hatalmas pusztaságon, egy kisebb fennsíkon foglaltuk el a táborhelyünket. Délre tőlünk a Baian Borin hegység kétezer-kétszáz méteres vonulatai kéklenek, északra, a legelésző ménesünk mögött a végeláthatatlan pusztaság. Enyhe nyugati szél fúj, aminek köszönhetően az egész expedíció nekiállt mosakodni egy közeli kút sárgás-zöldes vizében.

Az elmúlt két nap a sivatagi vonulásé volt: a lovas vezetőink szerint ezeken a helyeken vonultak végig Dzsingisz kán, korábban meg a hunok csapatai, amikor kínai hadjárataikat járták.

08:00

Az expedíciós csapat egy ideje Khongoriin Els óriási homokdűnéi felé  lavírozik, és ez az állapot még 1-2 napig biztosan eltart. A hely valóban gyönyörű táj, de egyben a Góbi-sivatag legdurvább, legszárazabb része is. Valahol a N 44°00’25” - E 101°45’52” koordináták mentén tartózkodnak most, és hamarosan közelednek a táv feléhez, ami ezután sokkal könnyebb, és a remények szerint „sztyeppésebb” lesz. Megtudtuk, hogy a csapat árvaháj-ganéjjal fűt, sivatagi-gyökér pálinkát iszik, és a tagok gyakran birkóznak a helyi mongol sofőrrel, mert a birkózás Mongóliában szinte nemzeti sport.

Megérkezett egyébként az újabb nagyobb beszámoló Sipos Tamástól, amit szintén teljes terjedelemben közlünk.

11:04

Sipos Tamás, az expedíció vezetője ma ismét beszélt az itthoni szervező Góbi-háttércsapattal az Iridium telefonon. Elmondta, hogy sikeresen teljesítették a táv 1/10 részét, azaz pontosan 100 kilométert. Ma megérkeztek Hoolt városába, ami a N 43°43’05” - E 102° 36’13” koordináták mentén helyezkedik el. Holnap a festői szépségű homokdűnéket csodálhatják meg, ami a KHONGORIIN ELS nevet kapta. Itt van az, amikor az ég egybenyúlik a szó szoros értelmében vett (homok)sivatag szélével.  A csapattal minden rendben, egyre jobban belejönnek a lovaglásba. Az időjárás sokat nem változik: nappal pokoli a hőség, este hideg van, és erősen fúj a szél. Az expedíciós tagok kezdenek „akklimatizálódni”, és az ottani ételhez, étkezéshez is egyre jobban hozzászokik a gyomruk.

17:43

A csapat megérkezett Töhöm-be, ami Bayalanday település mellett található a N 43°28’50” E 103° 31’33” koordináták mentén. Holnap az innen 36 km-re lévő Hoolt települést veszi célba a csapat.

Jó hír, hogy megérkezett az első hosszabb és komolyabb beszámoló Sipos Tamástól, amelyet teljes terjedelemben közlünk. Emellett kaptunk végre két fotót, amelyeket szintén megtalálhattok a BLOGBAN.

08:44

Sipos Tamással beszéltünk az Iridium telefonon, aki elmondta, hogy óriási aszály sújtja az országot, és sok vízlelőhely elapadt. Emiatt kisebb útvonalváltoztatásokat kell közbeiktatniuk a csapatnak. A "Keselyűk Völgyét" már el is hagyták, és folyamatosan haladnak előre a Bayalandalay nevű település felé, ami a N 43°28%u201950%u201D és E 103° 31%u201933%u201D koordinátákon található. Jelenleg 1600 méter magasan vannak a tengerszint felett.

Megtudtuk, hogy az első napok tényleg csak a létfenntartásról szóltak, ezért csak nagyon limitált volt a kommunikáció Magyarországgal. Az első napon főztek egy igazi magyar gulyást helyi, szárított húsból, ami olyannyira jól sikerült, hogy a helyi mongolok azt mondták, hogy "az a piros valami az hihetetlenül jó a tetején", ezért rögtön meg is csappant az édes-nemes Lucullus pirospaprika készlete a csapatnak. Megalkottuk hát az első magyar-mongol fúziós ételt is!

Egyébként kiépült a kommunikáció, és a napi "vonulási rutin" is. A UAZ mindig előttük halad, és az összes felszerelést, élelmiszert szállítja. Ahogy táborozásra alkalmas helyet talál, annak a GPS koordinátáját leadja rövidhullámú rádiófrekvencián a lovas csapatnak, amely követi a koordinátát egy másik GPS-en. Az Iridium telefon bizonyos időközönként van bekapcsolva és csak a Magyarországgal való kommunikációt szolgálja. Néha sms-t is tudunk küldeni/fogadni.

09:00

Megtörtént az első telefonos interjú a Danubius Rádióval is.

Így néznek ki a lovak és a UAZ:

15:21

SMS-ben érkezett a hír, hogy a csapat hosszú, és kimerítő utazás után szerencsésen megérkezett Dél-Mongóliába, és épp tábort vernek, Dalanzagdadtól 40 km-re.

16:40

Telefonos kapcsolatot létesítettünk Sipos Tamás expedícióvezetővel, aki elmondta, hogy sokkal rosszabbak a körülmények a vártnál: nappal nagy a hőség, este viszont nagyon erős a lehűlés. A legnagyobb gondot most az erős szél okozza - "eddig azt hittem, ismerem a szél fogalmát" - mondta az expedícióvezető. "Azt hittem a ménes átmegy Pegazus-alakulattá és mindjárt elrepül a pusztába" - tette hozzá. "Egyébként csoda helyes kis lovakat kaptunk, csak kár, hogy az ember, akitől béreljük őket, 200 km-t odébb várt minket a megbeszélt talákozóhely helyett."

A csapatnak óriási távokat kell megtenniük, idejük nagyon limitált és csak a gps nyújtja szinte az egyetlen tájékozódási lehetőséget a pusztában.

A mai tervvel ellentétben csak holnap reggel tudnak elindulni Dalandzagdadból a lovakkal a tervezett Yoliin AM ("Keselyűk Völgye") nevű helyre, ami 37 km-re van Dalandzagdadtól.

A csapat a megérkezéskor:

19:27

A csapat nekivágott az Ulánbátor és a  Dalandzadgad közötti mintegy 517 km-es távolságnak a bérelt Uaz típusú szovjet bérjárgányon. Most épp egy Mandalgovi nevű települést hagytak el a fiúk. Holnap talán már bővebb élménybeszámolókkal is találkozhatunk.

A lovas expedíció is tulajdonképpen is innen fog indulni: a Google Earth-szel rendelkezőknek és a GPS fanatikusoknak elmondhatjuk: a település a  N 43°34’38 és E 104° 25’57” koordináták mentén található meg.

12:37

Most jött a hír, hogy a csapat Ulánbátorból Mongólia déli részére vette az utat, miután az expedícióhoz szükséges minden eszközt be tudtak szerezni.  Mint kiderült, óriási a szárazság, és a sztyeppe is teljesen olyan, mint a sivatag, ezért elgondolkoztak az eredeti útvonal megváltoztatásán is.

10:11

Egyelőre nincs semmi hír a csapatról: nem tudok másra gondolni, mint hogy minden a tervek alapján történik, és az idő hiánya + a szervezési feladatok komplexitása/sokasága a felelős ezért.

Ulánbátorban jelenleg +25 fok van, ami +19 foknak érződik. Este +4 fok várható a fővárosban. A szél észak-nyugati, 20 Km/h sebességű. A levegő páratartalma 40%, az ég javarészt felhős.

16:14

Enkhétől, az expedíció mongol orvosától érkezett egy teszt-e-mail, ami azt jelenti, hogy minden rendben van a srácokkal.

A tervek alapján most folyik Ulánbátorban a még szükséges portékák beszerzése (víz, élelmiszer, benzin, lovas eszközök, aggregát) + a kapcsolatfelvétel a helyi vezetővel, illetve a "jurtatábor" - azaz az eznapi szálláshely felkeresése.

10:00

Most érkezett a hír, hogy a csapat sikeresen - a turistaosztály legkényelmesebb sorát megkapva - megérkezett az Aeroflot gépével Ulánbátorba - miután túlélték a moszkvai tranzitban való mintegy négyórás semmitevést és ücsörgést. Az orosz légitársaság képviselői nagyon kietettek magukért mind a földön, mind a levegőben - sőt, még a szinte percre-pontos érkezést is betartották, ami az ilyen hosszú utak során egyáltalán nem jellemző.

Mongóliában +6/7/8 óra az eltérés - attól függően, hogy épp hol tartózkodunk az óriási országban. A hőmérséklet jelenleg (mongol) nappal +35 fok, ami a szél miatt "csak " +22nek érződik), viszont (mongol) este ez le fog esni egészen +6 fokra. Éljen a hőn áhított hőingadozás! A szél dél-délnyugati, 37 km/h sebességű. Az ég részben felhős. A JETLAG jelentős.

Az egyszerűség kedvéért a jövőben mindig a magyar időszámítást fogjuk majd alapul venni a BLOGOZÁS során!

Eljött a nagy nap: az indulás, és a Szilasfood-Lucullus Góbi expedíció első napja. A DHL Freight volt olyan kedves, hogy a rendelkezésünkre bocsátott egy kisteherautót, amin jó nagy kerülőutakon, de eljutottunk csomagjainkkal Ferihegy 2B repterére, ahol épp az RTL KLUB és az ATV már javában készítették vágóképeiket. Az eseményt megtisztelte Kerti Diána, főtámogatónk, a Szilasfood Kft. ügyvezető igazgatója és a Baromedical két képviselője is.

Ezzel el is indult életünk legnagyobb vállalkozása - reméljük, mindenki épen és egészségesen érkezik vissza Magyarországra Július 12-én, 14:55 órakor a Ferihegy 2B Terminálra, az Aeroflot SU 465 járatával. Az expedícióról folyamatosan - ÉLŐBEN - hírt adunk ezen a BLOGON, illetve a www.gobi.hu oldalon. A www.szilasfood.hu oldalon pedig megtalálhatjátok a világ legjobb Szilasfood fűszereivel készített ételek receptjeit, amit az expedíció tagjai jó szívvel ajánlanak az érdeklődőknek az expedíció idejére. Minden napra egy remek receptet.

Kellemes BLOGGOLÁST!

Kedves Érdeklődők!

Holnap, azaz június 8-án, a Ferihegy 2B terminálról indul a csapat, az Aeroflot moszkvai járatával.

Reggel 08:00 órakor lehet találkozni az expedíció tagjaival.

Mindenkit szeretettel Várunk!

Ma a Góbi-expedíció egészségügyi vonatkozásairól tartott sajtótájékoztatót  Semmelweis Egyetemen Sipos Tamás és Ágoston Viktor, az expedíció orvosa.

Este "becsomagoltunk" - időnk írni sajnos nem nagyon van. Mindig az utolsó pillanatokban derül ki, hogy nincs ez, meg nincs az, meg egyre nő az izgalom, meg rohangálunk szerepelni is a médiumkba. 3 nap múlva indulás!